Az élelmiszer-csomagolás biztonsága

Az élelmiszer-csomagolás higiéniai szabványainak tartalma nem tökéletes

(1) Az egészséges élelmiszerek csomagolóanyagaira jelenleg nincs egységes hazai szabvány, és az egészséges élelmiszerek csomagolóanyagainak teljesítményére vonatkozóan nincsenek egységes, szabványosított szabványok, és csak néhány termék esetében vonatkoznak a szabványos szabályok, mint például a GB/T10004 – 2008 szabvány szerinti rugalmas csomagolás, műanyag kompozit fólia, zacskó, száraz extrudált keverék, oldószermaradvány-jelzők a megfelelő rendelkezésekben.

(2) Az élelmiszer-csomagolóanyagok higiéniai szabványainak többsége jelenleg egyre több élelmiszer-csomagolóanyagra nem vonatkozik. Az oldószermaradványok kimutatására vonatkozóan különböző országok célzott rendelkezéseket határoztak meg. A GB/T10004 – 2008-as csomagoló műanyag kompozit fóliák, zsákok, száraz extrudált keverékek szabványában a „szabványos oldószermaradvány-mennyiség nem haladhatja meg az 5 mg/m2-t”, de nem határozták meg pontosan, hogy milyen oldószerről van szó. Az 5 mg/m2 tartományban lévő oldószermennyiség sem tesz részletesebb felosztást. A nemzeti egészségügyi szabványok szintén tiltják a műanyaghulladék felhasználását műanyag élelmiszer-tárolóedények gyártásának alapanyagaként. Azonban a műanyag élelmiszer-tárolóedények ipari alapanyagokból történő felhasználásának káros hatásai is nagyobbak. A műanyag tartályok szabványindex-határértékei túl lazák, ezért a nemzeti szabványügyi bizottság jelenleg a szabványok frissítésén és fejlesztésén dolgozik.

(3) A legtöbb csomagolóanyag-termékszabvány nemcsak az oldószer-maradványok kimutatására vonatkozó szabványrészt írja le, hanem néhány egyszerű érzékszervi indexet is leír, például hogy a csomagolóanyagnak nem lehet sajátos szaga, a csomagolófolyadéknak nem lehet sajátos szaga stb., hanem nincsenek konkrét mennyiségi mutatókra vonatkozó követelmények sem. Az élelmiszer-csomagolás gyártási folyamatában elkerülhetetlenek a maradék oldószerek. A műanyag kompozit anyagok mélynyomásos nyomtatása és az oldószeres száraz keverékek gyártási folyamata során sok szerves oldószert, például toluolt, etil-acetátot és etil-ketont kell használni. A gyártási folyamat követelményeinek megfelelően az oldószernek elpárolognia kell. De a tényleges gyártás során különböző okokból mindig lesz többé-kevésbé illékony oldószer, amelyet maradék oldószernek neveznek. A maradék oldószerek többféle oldószer kombinációi. Általában, ha a maradék oldószerek tartalma egy bizonyos küszöbérték alatt van, az emberek szaglása nem érzékeli a létezését, de a magas oldószer-maradványok jelenlétét az emberek érzékszervei érzékelik. Például a PVC (PVC) műanyag fólia súlyos következményekkel jár a rákkeltő hatások miatt a háztartásokban. 《GB9681— 1988 élelmiszer-csomagoló PVC öntvénytermékek egészségügyi szabványa „különös rendelkezés, a vinil-klorid monomer tartalma kevesebb vagy egyenlő, mint 1 mg/kg. A vinil-klorid monomer összetétel a PVC folpackban található, miután hozzájárul az emberi szervezetre, rákkeltő hatású. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán betiltotta ennek a terméknek az élelmiszerekben való felhasználását. Többször frissítették, de többnyire ezen paraméterek némelyikének megváltoztatása érdekében. A folpack események és az egész folyamat során; Ismét kiderült, hogy hazánk vonatkozó szabványai kiadták a munka elmaradását. Ezért elengedhetetlen az élelmiszer-csomagolóanyagok oldószermaradványainak kimutatása egy mennyiségi index kidolgozása érdekében.”